2017. december 27., szerda

a Nő, aki szolgálóként ment ki, és Királynőként jött be...


egy éve Karácsonykor, életem ingoványos mocsarának egyetlen biztosnak gondolt pillére,- a párkapcsolatom-  is összedőlt,
hétköznapi beszélgetésben egy kávé mellett, elragoznám, hogy mennyire "nagyon csúnyán",
itt csak azt írom le, hogy majdnem belehaltam... 
és rédöbbentem, az az egy pillér azért volt kiszínezve, hogy énvédelmi mechanizmusként, legyen mibe kapaszkodnom,
életmentő humorral arra gondoltam akkor, olyan bután jönne ki, ha most  belehalnék, és abba a fájdalomban, amelyet az a felismerés okozott, hogy soha nem is éltem :)
segítőként is megtévesztett, az a melengető érzés, amelyet kezeléseken, a természettel összhangban élve, annak szépségére rácsodálkozva éreztem,
és ez az érzés elfedte, azt az érzést, hogy soha nem voltam egy pillanatra se boldog ezen életemben,  
-mentségemre szolgáljon, hogy fogantatásomtól az odáig, csak boldogtalanságban volt részem, ez volt a "alapjáratom", nem ismertem mást,-
egy évre magamba szálltam, mint Gellért Bakonybélben, egy évig csak az erdőt jártam, a hegyeket, völgyeket, azon varázstudományaimmal, amelyekkel ilyen ügyekben másoknak segítek, és amelyeket ajánlani szoktam, utána jártam a titoknak, miért is kellet ennek, így történnie,
mind ezt, azzal az ősbizalommal, amelyet segítővé válásom alatt már felépítettem,
tudtam, hittem, éreztem, hogy már nem csinálok rosszul semmit, valamiért ennek így kell lennie...
és, hogy miért is és meddig, ezt kikutatni ,
 nekivágtam felfedezni Önmagam,
az egy év magamba szállást, 40 napos böjttel fejeltem meg, és összeált a puzzle minden darabja úgy, ahogy  Remenyik Sándor versében:
 
"...és az a magától,
ez a Kegyelem."

megértettem  és megéltem, hogy működik a létünk, azt követően, hogy már hosszú ideje tudtam, hogy működik az életünk...
(felismerések állomásait, egyetemes érvényű igazságait könyvemben, tanfolyamaimon, életrendezési útmutató tanácsadásaimon kifejtem, ide az eredményét írom le)
tegnap,2017.12.26.-án este nyolc órakkor, én voltam az a Nő, aki a környezete kapuján meggyötört szolgálóként mentt ki,
és Birodalma kapuján, annak kormányzójaként, Királynőjeként vonult be
(egy beiktatási szertartás keretében, amelyet ha valaki meglesett, még most sem tudja minek is volt tanúja :) ,de ezt is elmesélem a fent említett fórumokon)
ezen a felületen azonban "csak" a beiktatási eskümet teszem közzé:

"A Birodalmam Jó Kormányzója, Királynőjévé avatása alkalmából fogadom:

Soha nem hagyom cserben Önmagam, azért, hogy ne hagyjak cserben mást, mert tudom, hogy az is árulás, mégpedig a legnagyobb.
Soha nem élek saját igazságom ellenében. Hitelességgel uralkodom.
Tisztelet vezérel utamon, Önmagam és mások, valamint az Egész Rendje felé.
Nem erőszakolom másokra vágyaimat, ha sem az idő, sem  az érintett, még nem érett meg rá,(akkor sem, ha az az érintett, én magam vagyok :) ).
Éretten gondolkodom nem vágyakozom egy másik élet után. Hiszem, hogy minden kihívást, és fejlődési lehetőséget jelent számomra.  Ősbizalommal Élek.
Hiszem és szem előtt tartom, hogy minden a megfelelő időben és helyen, az Egyetemes Isteni Rendnek megfelelően történik, és úgy helyes, ahogy van. Ezt szolgálom,
Fogadom, hogy őszintén Élek, mindig azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, azt ami megmosolyogtatja  a szívemet.
Nem rabolok el magamtól szabadidőt, és felhagyok a nagyszabású tervek szövögetésével a jövőre nézve.
Az itt és most, a jelent pillanat szentségében élek és uralkodom.
Szeretetben élek Önmagammal, és távol tartom magam az egészségtelen, EGÉSZségemnek ártó ételektől, helyzetektől és emberektől, mindentől, amely eltávolit Igaz Önmagamtól és az Egésztől.
Uralkodói életemben nem törekszem arra, hogy mindig igazam legyen, Elfogadó Szeretet vezérel viszonyaimban.
Egyszerűen, de bőségben élek, Teljességben.
Fogadom, hogy a Jelenben Élek, felhagyok a múltban való éléssel/féléssel, valamint  a jövőért való aggodalmaskodással.
A jelen szent pillanatában tartózkodom, és minden napot teljességgel megélek.
Szívemben rejtőző erő értelmem fontos társa lesz, életem hintaját röpítő jó lovakként, szövetségben működtetem Őket. A szív bölcsessége, életvezetésem alapja.
Felelősségteljesen uralkodom, és az ezzel járó (akár magammal) folytatott vitáktól nem félek, konfliktusok esetén sem tántorodom el igaz célomtól, a Birodalom érdeke vezet utamon, igaz ügyek érdekében munkálkodom.
Szeretet vezérli cselekedeteim, szavaim, gondolataim,
Élem az Életem,
ezen példámmal, és tevőlegesen is tanítom, segítem azt, aki kéri.
Isten engem úgy segéljen.

Első Kováts Ildikó "